A két város közül Braila a régebbi. Török település volt és elnevezése az Ibrahim és Allah szavakból korcsosodott össze az oláhok szájában. Különben erős oláh mázzal bekent levantin kikötőváros. Miután a Fekete-tenger feletti uralomért akkoriban az orosz és a török flotta között elkeseredett harcok dúltak, a kereskedelmi forgalom teljesen szünetelt. Jövő tavaszra azonban mindenki a magyar és a német folyami vontatóhajók érkezését várta, hogy a Havasalföldön elraktározott óriási gabonamennyiségeket elszállítsák.
A városban különben igen nagy élet folyt. Azokat az internacionális jelegű mulatóhelyeket, ahol normális időkben a minden korú és rangú tengerészek mulattak, a központi hatalmak összes nemzeteiből és nemzetiségeiből összeverődő katonák teljes mértékben szintén igénybe vették.
Egy katonavonattal Faureien és Csernavodán át Konstancáig is lerándultam. A tenger utáni vágy lelkem összetételének egyik lényeges alkatrészét képezi. Kevesen tudják annyira átérezni, mint én, annak a határtalan lelkesedésnek és boldogságnak megnyilatkozását, mely hosszú kontinentális kalandozás után Xenfon katonáinak "Thalassa"*** üdvrivalgásában megnyilvánult. A Pontus kék hullámai hatalmas habtaréjokkal megkoronázva csapkodták a kikötő hullámtörőit.
*** Tenger!
Kommentek