- Te holdkóros vagy! -volt a válasz. - Nincs elég nemzetiségünk? Szükségünk van arra, hogy azoknak számát megszaporítsuk? Mikor fogjuk ezeket magyarosítani!?
- Soha! Erre nincs is szükségünk. Erre ne is törekedjünk. A magyarságot, mint büszke, jogokat biztosító privilégiumot, tartsuk meg a magunk részére. Az oláhok boldoguljanak ezentúl is a maguk nyelvén. De két dologra tanítsuk meg őket: arra, hogy a mi kezünk alatt jobb dolguk van és lesz, mint fanarióta uraik alatt és különösen arra, hogy egy elvet tartsanak szemük előtt: Ne bántsd a magyart!
Mély gondolatokkal megterhelve lovagoltam át a hóval borított predeáli szoroson. A sötét jövő sejtelme nehezedett lelkemre. Nekünk a legnagyobb bajunk, hogy a boldogság napjával már szembe sem merünk nézni. Ady lelki mérge, a dekadencia, a lemondás szelleme megfertőztetett bennünket. Goga Octvian tudta, hogy miért akar Adynak szobrot álítani. És dacára annak, hogy az események eddig a kishitűeket igazolták, még ma is merem állítani, hogy nekem volt és van igazam.
Mi a halottrabló hiénát magunk erejéből is újra a Fekete-tengerbe szoríthatjunk. Csak akarnunk kell!
Kommentek