A második módszer szerint nem szabad nyílt támadásba bocsátkozni, a tüzérségi tűz ideális esetben hiba. Direktívája egyszerű: az ellenség ne tudjon róla, hogy megtámadták.
Különlegesen kiképzett rohamosok kis csoportokban az áttörési vonalon több helyen éjszaka átszivárognak az ellenséges vonalon. Megtehetik ezt a sötétség leple alatt drótvágóval. Ha már az árokban vannak, az ellenségnek befellegzett.
Az első hullám (minden támadási ponton egy csapat: 5-10 fő) a legelső árkot tisztítja meg csendben, késsel, hogy minél kevesebb zajt csapjanak, ne hívják föl magukra a figyelmet. Célpontok elsősorban az őrposztok. Saját vonallal való kapcsolattartáshoz elég egy-egy vezetékes telefon. Amikor az ellenség már nem jelezheti a nagyobb csapatokat, akkor a második hullám (pontonként 2 csapat) utat nyit a műszaki záron a harmadiknak (többi rohamos): kiszélesítik, majd elbontják a szögesdrót kerítéseket. A rohamosok tovább tisztítják az árokrendszert, mindig a legkisebb zajt csapva, nehogy a tartalékot riadóztassák. Tüzérséget csak végszükségben szabad bevetni, amikor meg kell akadályozni ezeket az ellentámadásban. A teljes csend amúgy leleplezheti a rohamosokat, ezért - és az ellenség megnyugtatására - elrendelhetünk tüzérségi tüzet, ami nem szabad, hogy túl intenzív legyen, nehogy az ellenség támadásnak vélje, azonban fedje el a rohamosok küzdelmének hangjait. Erre tökéletesen megfelel a füstgránát, amit a rohamszakasz határára, a vonalra lőhetünk ki. Az ellenséges őrposztok hiába jelentik a furcsaságot (talán gáznak is veszik), ez csak a rohamterepszakasz szélén fordulhat elő, az áttörést már elértük.
Az árokrendszer megtisztítása, átörése után hasonló a módszer, mint az elsőnél: ugyanúgy hátulról és vonalból göngyölítik föl az árkokat, de továbbra is csöndesen (szóba jöhetnek hangtompított puskák és pisztolyok). Amint megnyílt az árokrendszer, a gyalogság a legkisebb zajjal elkezdi átépíteni azt a csapatok átbocsátásához. Elsőként lovas rohamosok kezdik el megszállni a mögöttes területeket. Ugyanúgy a lehető legkisebb zajjal foglalják el a raktárakat, főhadiszállásokat, tüzérségi állásokat, kerítik be a körleteket. (Hajnalra a gyalogság utóbbiakat le is fegyverezheti.) Amint ezek készen vannak, indul a lovasság és a gyalogság. Előbbi a mögöttes területekre érkezik hajnalra, hogy ott nappal fölvegye a nyílt harcot, és azt megsemmisítse, utóbbi vonul tovább az ország belseje felé a lovasság jó része után, másrészt szilárdítja a szárnyakat.
Egy éjszaka alatt a gyalogság elfoglalhatja a teljes mögöttes területeket a rohamterepszakaszon, a rohamisták duplájára növelhetik a nyílt frontszakasz hosszát, a lovasság háromszor akkora területen pusztíthatja el a mögöttes részeket, mint a rohamterepszakasz, ezáltal elvágva a front jórészét az utánpótlástól. A gyalogság nagy része pedig már az ország belsejében van, ami megpecsételi az ellenség sorsát.
Kevés emberrel megvalósítható, ám ezeknek különlegesen képzetteknek kell lenniük (rohamosok). Elég kis csapatokkal dolgozni, ám ezekből sok kell, hogy a nagy nyomás alatt sűrűn lehessen őket váltani, pihentetni. Kockázat csak az első hullámban van, mégpedig, hogy lebukunk, de akkor kevés embert veszítünk. Máshol hiába csap át nyílt harcba a küzdelem, a front már megnyílt, és bár nem olyan mélységben és drasztikusan, de az események ugyanúgy lezajlanak.
Kommentek