2011.0.03., csütörtök, 2130
Bicsérd,
-6°C, borult
Azért furcsa, hogy az emberek azt hiszik, hogy az élet csak egyirányba haladhat. Már úgy értve, hogy a XX. század után már csak jobb lehet, kevesebb betegség, több high-tech, sci-fi elem, beköszönt az űrkorszak és a sins-of-a-solar-empire. No persze nem is biztos, hogy annyira meglepő, elvégre egy viszonylagos jólétben (nem kellett éhezni, fázni), békességben éltek, háborút látott generáció gyakorlatilag már nincs. Ha a viszonylagos jólét és létbiztonság nincs is meg, a média akkor is ezt sulykolja, a világ olyan területeiről közvetít, ahol ez még föllelhető (legalábbis hozzánk képest). Az emberek azt látják, hogy ez a természetes, ez a tendencia, amiben ők élnek, az csak átmeneti állapot - és ebben a tévhitben meg is maradt a helyzet, már közel 15-20 éve menetelünk-át a szocializmus romjai közül a nyugati kapitalizmusba.
Tehát egyrészről érthető, a filmek, tudományos csatornák, ismeretterjesztő kiadványok mind csak ezt az egy féle sperpektívát vázolják föl. Másrészről azonban érthetetlen is, hiszen valódi bizonyíték erre - a természet részéről - nincs, nem, hogy nincs, az ellenkezője. A természetben bármi megeshet, ahogy nekünk is vannak rossz napjaink, hullámvölgyeink, úgy a birodalmaknak is lehet. Semmi nem zárja ki, hogy egy iparosodott, "információ központú" társadalom exponált fázisa után egy ipar utáni kor jöjjön (amit ugyan néhány film földolgoz, de ezek megmaradnak a horrofilmek hátborzongató-de-nem-valóság szintjén), ahol az éhínség mindennapos, a népesség drasztikusan lecsökken, a termelési eszközök és egyéb használati tárgyak visszaköszönnek 150-200 évet. A fő közlekedési eszköz a ló, a napjaink földműveléssel és a rablóhordákkal való megütközéssel telik. Ott, ahol - a korábban olcsón és tömegben gyártott, népszerűségét vesztett - keményborítós, színes könyv (reprodukálhatatlanságánál fogva) egy kész csodával egyenlő, és elbűvöli azokat, akik nem ebben nőttek föl.
És ez az elbűvöltség bizonyára szívettépő azoknak, akik tudják, mit veszített a civilizáció. Bár nem föltétlen a közösség fejlődése (elvégre egy újabb szelekció minőségjavulást hoz), még akár azt is elmondhatjuk, javultak az életkörülményeink (na nem a tohonya fogyasztói társadalmi viselkedéshez képest - mert munkát követel). Szóval egészségesebbnek egészségesebbek lehetünk, bár a kockázat is nagyobb vele, természetesen. De a természetes működéshez az áll közelebb.
Az emberek szűk látókörűek, és nem látják (nem láthatják?), talán nem akarják látni, hogy milyen apróságon - az ő munkájukon! - múlik a fejlődés és a lehanyatlás közti különbség.
Kommentek